Az arc- és állcsonttörések többnyire közlekedési balesetek, sportbalesetek és agresszív cselekmények okán követzkeznek be. A téli időszak és a téli sportok különösen sok veszélyt rejtenek az emberi szervezet szinte legvédtelenebb területére, a fejre és az arccsontra nézve.

Az állcsontok és az arckoponya baleseti sérüléseivel foglalkozó orvostudományi szakág a maxillofaciális (arc- állcsontsebészeti) traumatológia.

A fejet ért trauma változatos képet mutat attól függően, hogy a baleset milyen erőhatással történik: a csekély lágyrészsérüléstől kezdve az arc-, vagy állcsont törésén keresztül az agykoponyát ért életveszélyes sérülésekig bármi előfordulhat. A sérülések érinthetik a lágyrészeket, az arc csontjait (állkapocs, felső állcsont, járomcsont, orrcsont) és a fogakat egyaránt.

Lágyrészsérülések

A lágyrészek igen eltérő módon és mértékben sérülnek a különböző fizikai behatások folytán. Szerencsére, jó gyógyulási eredményt lehet elérni ebben a régióban a fej és a nyak kiváló vérellátásának köszönhetően. A zúzódások, a szúrt és vágott sebek általános sebészi ellátást igényelnek csupán.

Fogsérülések

Az állkapcsot ért trauma hatására a fogak eltérő mértékben sérülhetnek, letörnek, kimozdulhatnak.

A sérülés súlyosságától függően eltérő beavatkozás válik szükségessé az alábbi leggyakoribb esetekben:

– a fogon nincs szemmel látható sérülés, de a fogbélben elhelyezkedő erek sérülnek, s így a fogbél elhal, az élettelen fog elszíneződik, elszürkül

– a fog eltörik

– a fog kimozdul a helyéről, de a fogmedret alkotó csont nem sérül

– a fogat rögzítő csontos ágy kitörik.

Arc- és állcsonttörések

A csonttörések diagnosztikus módszerekkel állapíthatóak meg. Ilyen képalkotó vizsgálatok a hagyományos röntgenfelvétel és a CT vizsgálat.

Az arc-, illetve állcsontok törései általában nyílt törések. Az állcsont törése esetén a fogínyt a törés általában átszakítja, és az orrmelléküregbe, vagy a szájüregbe hatol. A nyílt törések azonnali ellátást igényelnek a fertőzés kivédése érdekében.

Nem nyílt csonttörés gyanúja esetén is érdemes felkeresni egy fogorvost, vagy egy szájsebészt, mert például az arcüreg, vagy a hallójárat sérülése is társulhat hozzá.

Rejtett arc-, és állcsonttörés jelei lehetnek:

– fájdalom, vagy duzzanat

– lágyrész-sérülés

– működési zavar

– alakváltozás, az állkapocs kóros mozgathatósága

– ropogó, recsegő hang

Az állkapocstörés kezelése

Az ellátás és a terápia annak függvénye, hogy az állkapocs melyik részét érinti, és a törés mekkora elmozdulást okozott.

Konzervatív kezelés: műtét nélkül biztosítják a törvégek mozdulatlanságát, míg azok össze nem forrnak: pl. pépes étrenddel és kíméléssel. Az állkapocs nyugalomban tartása úgy is biztosítható, hogy az ép állcsonthoz rögzítik a sérültet. A síneket ilyenkor a fogakon drótokkal rögzítik.

Műtéti kezelés: Műtéti beavatkozás során a törött csontokat az eredeti helyzetbe illesztik és különböző lemezek és csavarok segítségével fixálják helyzetüket. A nyugalmi állapot biztosítása alapfeltétele a csontgyógyulásnak.

Állkapocstörés során mit kell betartani a páciensnek?

1. megfelelő szájhigiéné, a dentalis sínek rendszeres tisztítása fogkefével

2. az orvos tanácsai szerinti táplálkozás és életvitel